Különösen akkor, ha a munkatársak fognak össze, hogy közösen töltsék el a szabadnapjukat. Mi is így indultunk neki a szervezésnek-legyen végre élmény is! A pontos útiterv: Sátoraljaújhely és környéke-csak az utolsó két napban dőlt el. Talán jobb is, hiszen így mindenkinek volt egy kis meglepetés a célt illetően. A kirándulás napján korán és izgatottan keltünk!
A Kelet-magyarországi Postás Sportegyesület által támogatott utazásunk első állomása egy pici szlovákiai falucska Borsi volt. Legyen egy kis kultúra: nézzük meg a Rákóczi-várat! Első csalódottságunkat, melyet a vár látványa nyújtott kívülről, hamar elfeledtette velünk a „hivatalos” idegenvezető-Pista bácsi. Először csak páran akartunk bemenni, aztán szerencsére senki nem maradt kint. Rövid idő alatt minden kiderült a Rákóczi családról, és nem is akárhogyan. A család bőrébe a mi lányaink és fiaink bújhattak bele. Nem is találkoztunk még ilyen idegenvezetővel, aki a látogatásunkat ennyire érdekessé tette. A sok könyv, kép és történet után a saját termelésű borát kóstolhattuk meg. Hosszú út állt még előttünk, ezért visszaindultunk Sátoraljaújhelyre, ahol nem lehetet kihagyni a Kalandparkot. Mindenki felült a libegőre, még azok is, akik féltek… igaz csak a feléig. A bátrabbak a Kilátóból nézhették meg a várost és környékét. Volt hófánk, kalandtúra, a kicsiknek játszótér, de az igazi élmény a bob volt. Többen nem is akartak mást kipróbálni, és nagyon sajnálták, hogy csak háromszor sikerült felülni rá. Délután kettőkor, már mindenki alig várta, hogy odaérjünk Sárospatakra, a Megyer-hegyi tengerszem lábához, hiszen itt volt az ebédünk. A hegymászást, a bográcsban készült babgulyás után választottuk. Mindannyian voltunk már itt, mégis megmásztuk sokadjára is, hisz a látvány miatt megérte. Az időjárás egész nap kegyes volt hozzánk, most viszont hangos dörgésekkel adta tudtunkra nem ártana sietni! Amint beszálltunk a buszba ömleni kezdett az eső… elindultunk hazafele. Tokaj azonban nem maradhatott ki. Ki egy fagyi kedvéért, ki egy kis uzsiért, vagy épp a finom borért, de jónak találta, hogy itt is megálljunk.
Kicsit megfáradva, de új élményekkel gazdagabban érkeztünk haza. Már most megbeszéltük, hogy jövőre újra kirándulunk. Hisz a kirándulás mindig élmény… ha azzá tesszük!
Hajdúsámson posta dolgozói
