Egy meleg nap elé néztünk, amit a jegesre hűtött italok hűvöse sem enyhített. A busz lassan megtelt jókedvű postások zsongásával és elindultunk úticélunk, Eger felé. Az M3-as autópályát azonnal feledtette velünk a hatalmas zöldellő szőlővidék megpillantása. Az Eger tábla után, nehéz volt a helyünkön megülni, a gyerekekről már nem is beszélve, akik le, s föl szaladgáltak a buszon.
Eger egy valóságos paradicsom. Nehéz eldönteni egy turistának hol is kezdje meg útját. Mi a Bazilikát választottuk. A város központjában álló impozáns klasszicista épületet, amely különös hangulatot idéz, ahogyan feltekintünk tömör oszlopaira. Bent pedig a hűvös és a csönd, ami eltereli gondolatunkat a nyüzsgő utcákról. Még idejében érkeztünk, hiszen a Végvári ünnepek javában folytak. A Dobó téren korhű ruhákba öltözött fiatalok táncoltak a csörgők és dobok kellemes ritmikájára. Árusok kínálták sátraiknál különféle portékáikat. A tömeg pedig hömpölyög tovább a várhoz, ahol folytatódott a színes kavalkád és a középkor mintha megelevenedett volna előttünk.
A vár kapujában, mint valamikor régen újra őrök álltak. Az udvarban találkozhattunk gyakorló lovagokkal, patkót készítő kováccsal. A Dobó tér közelében a váron kívül található még egy régi épület, ami nem más, mint Esterházy Líceum, melynek helységeiben mind a mai napig előadásokat tartanak. A főiskola érdekessége az, hogy az épület kupolájában található egy camera obscura, amelynek segítségével egy körasztalra rávetíthető Eger egész látképe. Izgalmas, hiszen aprólékosan láthatjuk a város mindennapi életét. A jókedvünk mégis akkor lett teljessé, amikor a nap utolsó állomásaként ellátogattunk a Szépasszony-völgyébe. Ott egy hangulatos csárdában fogyaszthattuk el immár délutáni ebédünket és természetesen mindenki saját ízlésének megfelelően válogathatott a finom és minőségi borok közül.
Mire a busz megérkezett a völgy parkolójába, egy mosolygós és vidám társaság várta már. S egy kis kedélyjavítóként a hátulsó ülésen felzendült egy jólismert nótát kísérő hegedű játék is. A busz elindult, s búcsúzóként még látni lehetett a 14-szögű minaretet, amelynek tetején ott díszelgett a félholdba olvasztott kereszt ezzel emlékeztetve a végérvényesen lezárt török időkre. Mi magunkban egy kellemes nap végét könyvelhettük el.
Köszönjük a Kelet-magyarországi Postás Sportegyesület támogatását.
Hermann Beáta postavezető
