Ha tél, akkor pókerverseny! Egész évben kaptam az ’ívet”, hogy mikor lesz már pókerverseny. Az elmúlt két pókerverseny igen nagy népszerűségnek örvendett, ezért a folytatás nem volt kérdéses. A következő megmérettetésre 2011. december 11-én került sor a debreceni FÓRUM VEGAS póker-klubban.
Az MTT-re (többasztalos verseny) 37-en érkeztek helyiek és megyeiek. A játékosokat természetesen a már megszokott profi környezet várta, versenyasztalokkal és profi osztókkal, hogy megmérkőzzenek a Texas Holdem pókerben.
A megnyitó és szabályismertetést követő helysorsolások után indult el 5 asztalon a játék. A versenyben 30.000 induló zseton, 200 nagyvak, és 15 perces vakemelés mellett kieséses rendszer működött.
Az 1. helyezettnek vándorkupa, az 1-3 helyezettnek érem, a döntőasztalra kerülőknek érem-plakett és valamennyi résztvevőnek SE kitűző és SPORT szelet volt a jutalma.
A verseny eredménye a következőképpen alakult (döntő asztal résztvevői):
- Oláh Bálint (Debrecen 15)
- Kovács Péter (Debrecen PFÜ)
- Dobos Pál (Funkcionális Egységek – hozzátartozó)
- Varga József (Debrecen PFÜ)
- Nagy Róbert (Debrecen 15.)
- Giba Attila (MESZO Debrecen – családtag)
- Navratil László (Hajdúszoboszló 1. posta)
- Dr. Nagy Vince (Biztonságvédelmi Osztály Debrecen)
- Széki Ferenc (Gazdálkodási Osztály Debrecen – családtag)
- Tóth Tamás (Pénzügyi Csoport Debrecen – családtag)
Minden helyezettnek gratulálok!
A heads-up-ot (kétszemélyes döntő) Bálint és Péter játszotta, melyben izgalmas és fordulatos versenyzést követően Bálint nyert.
A döntősök így emlékeznek a versenyről
Oláh Bálint
(6-8)!!!!!
Eljött a nagy nap.
Mindig örömmel megyek pókerezni, legyen az bármilyen játék – cash-game, avagy bajnokság!
Legyen bárhol is (kocsmában, ismerősnél, szabadban, vagy akár szalonban)!
Mikor szalonban játszol, az asztal borítása posztó és külön osztó (dealer) is van. Hallani a zseton csörgését, na az ám az igazi! Nagyon szép volt a versenynek otthont biztosító szalon, valóban igényesen lett kialakítva.
A versenyt 37-en kezdtük, ebből 5-en képviseltük a Debrecen 15 postát.
Mivel a 2. versenyen nem tudtam részt venni, a tervem az volt, hogy a főasztalra tudjak bekerülni. Az első pár leosztásnál nem igazán voltam játékban, ha mégis, akkor azt a zsetonjaim bánták. Két-három vakemelés után elkezdtem játszani a felépített stratégiámat, ami szépen hozott a konyhára, így zsetonjaim száma szépen nőtt. Pechemre a sikert hozó asztal – az összeültetések miatt – megszűnt. Az új asztalnál figyeltem, hogy ki mennyire kockáztat, terítésnél milyen lapot mutat, próbáltam valami jelet leszűrni a játékukból, viselkedésükből. Volt rá elég időm, mert a lapok nem jöttek, így vártam. Aztán egy 10-es pár a kézben, meghozta az áttörést! Mivel a vakok elég nagyok voltak, próbáltam „vakot lopni”, erőt mutatni, ami sokszor be is jött. Így már egy-két blöff is belefért. A döntő asztalra elég sok zsetonnal érkeztem, de majdnem ez lett a vesztem. Elkezdtem ész nélkül szórni a zsetonokat, a kialakított stratégiámat már nem is vettem figyelembe. Szünet következett! Én pedig változtattam!
Később egy elég komoly összegű all-in partit megnyertem (ász – 9, ász – 6 ellen)! Utána megint sikerrel indítottam be a „vaklopást”. Itt már megfordult a fejemben, hogy a kupát hazaviszem a Debrecen 15 postára. Menet közben szépen estek ki körülöttem az emberek..…Újabb all-in nyerés (magas lappal). Ismét szünet! Már csak 3-an voltunk az asztalnál. A későbbi 3. helyezett játékos 3-szor tolta rám az all-int, mindháromszor jó lapokat kellett dobnom (még flop előtt). Megígértem neki, ha rám tolja még egyszer, akkor elfogadom!
Pár leosztás után megkaptam tőle újbóli all-int, de úgy, hogy már engedte megnézni a flop lapokat. Négy színem volt, újra ász-9-el (!), – beígértem neki, így hát elfogadtam!
Szurkoltam a piros szívecskének, ami ki is jött (színsor ásszal), nyertem. Ketten folytattuk a játékot, érdekes volt a heads-up, mert én annyira nem szeretem. Itt már sokszor a zseton játszik, nem a lap. Próbáltam biztosra menni, illetve a blöfföket elkapni, esetleg „visszablöffel” reagálni.
Ez kisebb-nagyobb sikerrel be is jött. A döntő partira 6-8-al mentem (!), mivel volt egy 6-os párom a flop után, így az all-in hívást elfogadtam. Úgy gondoltam, hogy az ellenfelemnek nagy lapja van, ami nincs párban. A megérzésem jól sült el, sőt a végére (river) egy 8-as megerősített! Így válik érthetővé a monológom címe (6-8)……
A kupa tehát a Debrecen 15 postára került, nem kis örömünkre…
Az elért eredményem után – hétfőn – a főnökeim megajándékoztak Novák Feri bácsi – életművét tartalmazó – könyvével.
Kedden már nem tudtam dolgozni, mert elkapott egy vírus.
Gondoltam, milyen jól jött ez a könyv, így el is kezdtem olvasni. Lassan meggyógyultam, de még nem értem a könyv végére. Szóval, egy héttel a táppénzre vételem után visszatértem dolgozni, itt még nem gondoltam semmi rosszra….Hogy miért írtam ezt? Nos, elkezdve a kézbesítést a járásomban elcsúsztam, ráestem a bal kezemre! A járásomat ugyan végigvittem, leszámoltam, majd irány a Kenézy-kórház baleseti sebészete. Az ujjaimat már nem igazán tudtam mozgatni, kiderült, hogy eltört, no és egy másik ujjam megzúzódott. Újabb táppénz egy munkanap után. Mi ez, ha nem a kupa átka?
Ismét lett időm, hogy Feri bácsi könyvét olvassam, bár a folytatását korábbról nem így képzeltem L!
Tiszteletet parancsoló az a teljesítmény, amit Feri bácsi véghezvitt, úgy gondolom, hogy igazi példakép lehet mindenki előtt!
De ígérem, hogy jövőre megint ott leszek és megpróbálom a kupát a Debrecen 15 postán tartani.
Mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket és békés, boldog új évet kívánok.
Kovács Péter
Egy filmből idéznék, mely szerint, ha nem tudod, hogy az asztalnál ki a balek, akkor te vagy az!
Úgy gondolom, hogy egy póker torna, a különböző emberi tulajdonságok sokszínűségét mutatja be.
Türelem: Az első leosztásokkor legalább annyira figyelem az embereket, mint a saját lapjaimat.
Nem a mozdulatokat, vagy a mimikát, meg ilyesmi, (annyira nagy nyílván nem vagyok, hiszen akkor nem csak postás kupákra neveznék) hanem, hogy ki milyen intenzíven vesz részt a játékban.
És ha terítésig jutunk, persze vissza lehet vezetni, hogy adott helyzetben ki milyen bátor.
Bátorság: igazából én feszes játékosnak tartom magam, így az agresszív játékstílus nekem riasztó. Felelőtlennek tartom őket, mert nagy színészek addig, míg szembe nem kerülnek egy tényleg nagy lappal, mert akkor kidurran a lufi!
Agresszivitás: Az agresszív játékos a szerencsében hisz, és marha egoista.
Mert úgy gondolja mindig mindenkinél erősebb jellem, és bárkivel el tudja hitetni, hogy csak jó lapjai lehetnek. A kiszámíthatatlanság az előnye, de elég elhitetni velük, hogy behódolunk nekik, és az önelégültség elvakítja őket!
A többarcúság: Tudni kell, váltani időnként, hogy kiszámíthatatlanok maradjunk.
Néha bele kell menni, egy- egy blöff játékba is, még akkor is, ha bukunk!
Ilyenkor, ha bejön a blöff, néha én felfedem a lapom, mutatom, hogy milyen bátor is vagyok, közbe pedig dehogy.
És persze ahogy emelkednek a vakok és a kiesők száma, úgy értékelődnek fel a lapok is. Szóval az elején, az óvatos játék közben, ki- ki villanhat akár egy póker is, de ahogy előre haladunk, már a sima magas lapoknak is jelentőségük lesz A stílusomnak az a hátránya, hogy a vak emelkedésével egyre inkább rákényszerül az ember az aktivitásra, és néha kétes helyzetekbe is bele kell ugrani.
Viszont azért ez az én stílusom, mert nincs szerencsém a kártyában, így próbálom kiszűrni azt.
Ja, és utólag persze, nem hátrány az sem, ha „jár a lap”!
Úgy gondolom, hogy érdekes és tanulságos ilyen élménybeszámolókat olvasni, valamint látni azt is, hogy a verseny során a résztvevőknek milyen kellemes perceket okoz a rendezvény, valamint az is kiváló, hogy az összejövetelt követően is csak pozitív visszajelzések érkeznek.
Örömteli, hogy a pókerverseny ötlete ilyen kedvező fogadtatásra talált és a Postás Pókerversenyek népszerűsége egyre jobban növekszik.
Mindez megerősít abban, hogy ezen szellemi sportverseny-sorozatot folytatni kell, a megnövekedett érdeklődésre való tekintettel a következő versenyen immár közel 50 fő részvételére lehet számítani.
Rácz Béla
Elnök-helyettes
