A Sportegyesület október 4-én tagjai részére a szlovákiai Szádelőre szervezett túrát. A túrózni vágyók reggel 5 órakor gyülekeztek Debrecenben a Tesco-val szembeni parkolóban. A korai kelés ellenére mindenki vidáman várta az indulást és a napfelkeltét.
Margó a buszon az érdeklődést tovább fokozva történelmi és földrajzi tájékoztatást adott a „meghódítani” kívánt Szádelői-völgyről. Sajnos már út közben a buszból látszott, hogy „megrendelt” napos idő nem fog megérkezni, ami később be is igazolódott. Megérkezősünkkor a Szádelői-völgy elég párás ködös levegővel fogadott. Induláskor elő is kerültek az esőkabátok.
A túra útvonal eleje hosszas, enyhe emelkedővel kezdődött, ahol szinte harapni lehetett a párát és látszott, hogy nagyon lóg az eső lába, ami nem is váratott sokat magára. Azonban a Szár patak sebes folyásának és a karszt hegység látványának szépsége vitte a próbatételre szánt kiscsapat lábát előre és a szakadó esőben „meneteltünk” tovább. Néhány km után azt gondoltuk menedékre találunk a turistaházba, de az sajnos zárva volt. Így csak az eresz alatt megbújt kisfecskék látványát idézhettük elő, ahogy próbáltunk az esős elől menekülni. Ahogy az égiek „haragja” kicsit csillapodott indultunk is tovább és az esővel (amely ezt követően végig, esett, olykor szakadt) mit sem törődve, haladtunk tovább. Az őszi ruhába (színpompába) öltözött Szádelői-fennsík csodálatos látványt nyújtott. Egyszerre volt jelen a szemet gyönyörködtető zöld, sárga, piros, barna lombköpeny, a turista utat több méteren át szegélyező fanyar ízű kék kökény és csipkebogyó bokrok, valamint a kb. 15-20 cm átmérőjű őzlábgombák. Csodaszép mohába öltözött hatalmas köveken lépkedtünk, ami nagy odafigyelést igényelt, hisz a vizes kövek nagyon csúsztak. A fennsíkról a Szádelői-vögybe való letekintés az eső ellenére is megával ragadó látványt nyújtott és több túrázó társunk szájából akarva-akaratlan elhangzott, hogy IDE MÉG VISSZA KELL JÖNNÜNK!!!!
A fennsíkon való rövid pihenőt követően a túra talán legnehezebb szakaszához értünk. Elkezdtük a „leereszkedést”, melyet az időjárási viszonyok, ha lehet még nehezebbé tettek. Ekkorra, már akinek nem volt esőkabátja, az már nem igazán talált magán száraz ruhadarabot. Fázva, a csúszós, meredek lejtőn elindultunk lefelé. Sajnos a tervezett tornai várromhoz való túrát a szűnni nem akaró eső miatt ki kellett hagynunk.
A kis csapat kisebb-nagyobb lemaradással de végül megérkezett a kiindulási helyére.
A buszon aztán akinek volt még megmentett, száraz ruhája az gyorsan lecserélte a vizeset, akinek nem az pedig bízott abban, hogy az út vissza „rövidebb” lesz.
Ez a túra volt az igazi próbatétel azok számára, akik még nem rég kezdtek el túrázni, de azt gondolom, az igazi természetbarátot nem fogja az eső sem eltántorítani a természeti csodák további felfedezésétől és ez az élmény is – ha az őszi eső meg is nehezítette – mindenképen kedves emlék lesz, amikor majd egy napsütéses időben ismét visszalátogatunk.
Bartha Lajosné