Hazánkban is egyre népszerűbb a verseny kerékpár eme szakága, az immáron 116 éves múlttal bíró kerékpár-cross. A hazai cyclo-cross futamoknál kevesebben, a lassan már megszokott 300 körüli versenyző helyett, „csak” 200-an indultak a kecskeméti Magyar cyclo-cross versenysorozatban soron következő Linartech Kupán.

Én (Csuvár Attila) a cinkostársammal, Vozár Zolival a Master 2-es kategóriában álltunk rajthoz a Kelet magyarországi Postás SE színeiben. Kettő héttel korábban az Aradi cross-versenyen meglehetősen jól szerepeltünk (engem különösen „doppingol”, ha az anyaországomon kívül képviselhetem a régióm, hazám színeit…), így a román sporttársaink most visszavághattak itt, Kecskemét belvárosában, ezen a kellemes, parkkal tarkított sportpályán megrendezett eseményen. Időben odaértünk, volt időnk bemelegítésre (a kellő üzemi izomhőfok elérésére), pálya bejárásra is. Ebben a szakágban talán ez az egyik legfontosabb tényező, ugyanis a crossversenyek rövid, de annál intenzívebb, nagyon gyors futamok, ahol rögtön a rajtot követően eldőlhet a verseny. A jó pozíció megszerzéséhez agresszív, erőteljes helyezkedéseket, támadásokat kell indítani mindjárt a verseny elején. Ez „hideg” izmokkal, lábakkal nem igazán megy.

Én egy kicsit beragadtam a rajt után, csúszós volt a pálya, sok volt a bukás, sokan kockáztattak, kerülgetnem kellett a földre került versenyzőket. Én inkább a biztonságra mentem, a saját tempómat nyomtam, nem akartam túl sokat bevállalni a kanyarokban (nem hiányzik egy elhúzódó sérülés) a leszállós, futós, homokos részek nekem most nem igazán feküdtek. A végig tekerhető pályákat jobban kedvelem, de a pálya jellege és állaga nem kívánságműsor, ezen kell menni, szenvedni mindenkinek. Zoli a jobb kerékpárkezelési és bevállalósabb stílusának köszönhetően előrébb tudott kerülni, és ezt a helyét végig tudta tartani, sőt le is „szedett” egy tucatnyi embert. Ő 25., én 27. lettem a népes, rangos nemzetközi mezőnyben. Mindketten megúsztuk bukás és technikai probléma nélkül.

A román tesók jól mentek, a legerősebb sorukkal „tiszteltek” meg minket, itt volt két román bajnokuk is. Egész évben sokat versenyzünk náluk Partiumban és Erdélyben, hegyi és országúti versenyeiken, ismerjük már őket (ők is minket), szóval megy a rivalizálás télen-nyáron. Most talán inkább nekik állt a zászló, több versenyzőjük is dobogón végzett, de lesz még lehetőségünk, hiszen a téli cross-szezon még csak most kezdődött…

Köszönjük ismételten a Kelet-Magyarországi Postás Sportegyesületnek és a Békéscsabai 1-es Postának a bizalmat és a rajthoz álláshoz a támogatást!

Csuvár Attila