2024. április 6-7.

Dél-Alföldről merész vállalkozás elindulni kétnapos túrára a történelmi Magyarország egykori határvidékét képező, ma Szlovákia északkeleti részén Lengyelországgal határos Szepességbe és a Magas Tátrába.

A KPSE dél-alföldi régiójából Szegedről  szerveződő 48 főnyi csoportunk minden tagja nagy lelkesedéssel és várakozással indult április 6-án reggel erre az útra. Útunk biztosítékát jelentették felkészült kísérőnk, útikalauzunk Mihály Illés tanár úr, valamint két profi gépkocsivezetőnk által irányított Mercedes busz és nem utolsósorban László Miklósné Piroska, a csoport szervezője.

A két nap alatt megtett 1250 km során alkalmunk volt megismerkedni e történelmi eseményekben gazdag kor kiemelkedő építészeti alkotásaival és az alföldi ember számára különösen emlékezetes természeti látványosságokban. Az út során a hegyvidéki szerpentineken kanyargó buszunk utasait kísérőnk a mellettünk elsuhanó vidékről, városokról előadott ismeretekkel, érdekes, színes történetekkel gazdagította.

Első állomásunkon, Késmárkon két evangélikus templomot tekinthettünk meg, melyek önmagukban is különleges építmények voltak, de különös érdekességüket az egymástól való különbözőségük adta. Az 1687-1717 között épült fatemplom Szlovákia épített kulturális világörökségének részét képezi. Az 1681-es soproni országgyűlés engedélyezte a protestánsok számára a templomépítést, kizárólag egyházi forrásokból. A barokk stílusú templom különlegessége, hogy teljes egészében tiszafából és vörösfenyőből készült, egyetlen fémalkatrész felhasználása nélkül. A földszinten és a hat kóruson összesen 1500 fő (!) számára van hely. A szomszédságában lévő vörös kupolájú nagyobb evangélikus templom magyar vonatkozású nevezetessége, hogy itt található Thököly Imre erdélyi fejedelem sírja, az 1909-ben elkészült kriptában helyezték el Törökországból hazahozott hamvait.
Ezt követően járhattuk be a XV században épült várat, melyet Mátyás király a Szapolyaiaknak adományozott, majd 1579-ben a dúsgazdag kereskedő, Thököly Sebestyén vett meg, majd a Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc után a bécsi udvar vette birtokba, ezt követően 1703-ban Késmárk város tulajdonába került. 1931-től múzeum működik a várban, ahol 1962-1985 között
nagy felújítások történtek. A gótikus várkápolnában találhatóak a Thökölyek sírjai. Thököly Imre fejedelem vár előtti bronz lovasszobrát, melyet 2022 március 28-án avattak fel, Magyarország főkonzulátusa adományozta, a talapzatot és a hely kialakítását pedig Késmárk városa. Az est beállta előtt érkeztünk szálláshelyünkre, Ólublóba, a Familia szállodába, ahol gyorsan elhelyezkedtünk és a finom vacsora, valamint az éjszakai pihenés és bőséges reggeli után indultink a Lublói vár megtekintésére.

A várhoz a hegyen felfelé kanyargó úton juthattunk az 1710-ben ültetett vadgesztenye-fasoron keresztül. A vár története utolsó Árpádhazi királyunk, III. András idejében kezdődött, és a történelmi Magyarország északi, Lengyelországgal közös határának felügyelésére szolgált. Luxemburgi Zsigmond, Magyarország királya a XIV. század végén Lengyelországnak elzálogosította 13 szepességi magyar várossal együtt, melyet csak 1772-ben szerzett vissza Mária Terézia. Közel négy évszázadig a lengyel sztaroszták uralták, közülük legnevesebb a Lubomirski familia volt. Barokk és gótikus stílus jellemzi, 1655-ben a vár kazamatáiba menekítették a lengyel királyi ékszereket a svéd támadás elől. A kápolna alatti alagsorban ezek másolatait megtekinthettük. A kitűnő állapotban lévő és gazdag gyűjteményekkel felszerelt várból impozáns kilátás nyílik a környező vidékre, és a kanyargó Poprád folyóra. 1768-ban a vár börtönében raboskodott Benyovszky Móric, aki felesége segítségével szökött meg innen.

Utunk befejező szakaszában ragyogó napsütésben, szinte nyár elejét idéző hőmérsékletben siklóvasúttal indultunk fel a Tarajkára / Hreblenok / a Nagyszalóki csúcs keleti gerincén lévő teraszos hegyfok 1285 magasan lévő siklóállomására, ahonnan megérkezésünk után, rövid sétát követően megtekinthettük a Westminster apátság 225 tonna jégből kifaragott jégkatedrálisát. Az óriási temperált sátor alatt 11,5 méter magasan, 25 méter átmérővel kifaragott és különböző színekkel megvilágított alkotás ámulatba ejtett bennünket is. Ezt követően a Magas Tátra csúcsai által félkörbe fogott Csorba tó mellett tartottunk egy rövid pikniket, a vállalkozó szellemű fiatalabbak még körül is sétálhatták e csodálatos fekvésű tavat, majd búcsút intettünk a hófödte csúcsoknak, köztük a legmagasabb, 2634 m-es Lomnici hegycsúcsnak, és élményekkel tele, kellően elfáradva, de annál jobb hangulatban indultunk vissza Szegedre.

Kalmár László
KPSE elnök