2018. Átléptünk az új évbe. Nekem egy jó kis újévi közös futással indult, majd a Felsőtárkányi hegyi futóverseny sorozatán is részt vettem január és februárban egy kisebb távon, a Yours Truly közösségi futásokon a 25 km-t céloztuk meg az egriekkel.

DE!!! ….vajon mikor lesz meg a Pécs-Harkány versenykiírása, vajon megyünk-e mi, postások is?
És igen! A szokásos egyeztetés megtörtént a KPSE vezetőjével Kiss Csabával. Kérdés a távom. Persze nem kérdés….egyéni, immár harmadszor! De jó lenne, ha a lány csapat első embere is lennék, sőt most lesz fiú csapatunk is!

Így összesen hét futóval indultunk Pécsre. Te jó Isten! Ennyien még nem is mentünk!!! Szuper lesz!

A távolság nagy, így már előtte nap, szombaton indultunk, hogy azért pihenni is tudjunk. Így szombaton délre már oda is értünk a Pécsi Oktatási Központba, a szálláshelyünkre. Lepakoltunk, majd bevettük a várost. Megnéztük a Székesegyházat, ill. a belvárost, a hideg miatt beültünk néhány „meleg helyre”, megbeszéltük közben a váltásokat, az útvonalat stb. Hatra pedig mentünk a szokásos közös postás vacsorára, ahol Pesti Laci és Végső Feri elmondták az instrukciókat, megkaptuk a pólóinkat, rajtszámainkat, okleveleinket. A vacsora ismét isteni volt, feltöltöttük a szénhidrát-raktárjainkat másnapra.

A verseny hetén nagy hideg volt. Az éjszakai -10-18 fokot, nappal -5-10 fok követte. Vasárnapra ugyan enyhült, de mégis az előző évekhez képest jóval hidegebb volt, -2-0 fok körüli hőmérséklettel.

A rajtnál találkoztunk a megbeszélt 10.30-as időben, hogy legyen közös kép a POSTÁSOKRÓL az egyforma kék Dpse-s pólóinkban. Majd izgatottan vártuk a rajtot. (Főleg, mert kicsit fáztunk!) 11-kor indították a futamot (a rajtpisztoly besült). Közel ezer induló vágott neki a hótól nedves 25km-es távnak. A Harkány felé vezető főúton a kereszteződésekben a rendőrök vigyáztak ránk. Az úton pedig az autósok, buszok óvatosan kerülgettek minket. Az első váltás a pogányi reptérnél volt és remekül sikerült. Miután társamnak átadtam a váltóbotot és is folytattam az utat. A következő rész már sík terep, itt picit lehetett pihenni. Majd Szalántát elhagyva következett a második váltás, ahol nekem csak átfutnom kellett. De a postások nagy hajrával fogadtak! Túronynál volt az utolsó frissítés, ahol még érdemes megállni egy-két banándarabkát bekapni, ill. egy kis teát inni, mert az utolsó dimbes-dombos részen kell egy kis energia. Van, aki szereti ezt a szakaszt van, aki csak túléli. De az biztos, hogy mindenki várja az emelkedők végét. A 20 km-t jelző tábla is már megkönnyebbülés: innen sík, lefele, sík, majd Harkány!!! A befutó az útról lefordulva a fürdő mellett volt. Én ismét boldogan és az ismét „MEGCSINÁLTAM” érzéssel futottam be a célba. Igen. Sikerült immár harmadjára egyéniben is legyőznöm a távot, legyőzni magam, jól érezni magam futás közben, és ami máskor nem mindig sikerül- a futás után is!!!

A szervezők hatalmas bogrács babgulyással fogadták a futókat, amit mi jóízűen el is fogyasztottunk. Majd a fürdőben egy kicsit kiáztattuk ügyesen dolgozott lábainkat! Kellemes fáradtsággal és jól eső érzéssel indultunk haza a hosszú úton és meséltük egymásnak az élményeinket.

A miskolci futók:
Fiú csapat: Halász Attila (egyéni is), Barta Balázs, Gönczi Péter
Lány csapat: Molnár Gabriella (egyéni is), Pepich Ervinné, Szepesi Krisztina
Egyéni: Suszter Imre

Köszönjük a lehetőséget a DPSE és a KPSE vezetőségének!
Jövőre ismét?! Hajrá DPSE és KPSE!!! Hajrá Postások!!!

Molnár Gabriella
Füzesabony 1